Mr. Fox az irodájában ült és a csendben merengve nézett ki
az ablakon. Lábát lazán keresztbe rakta, állát összefűzött ujjain nyugtatta.
Nagyon szerette az éjszakai város látképét. Innen, fentről belátta egész
Manhattant, minden világító pontjával és zajos klubjával együtt.
Csak ez lüktetett adrenalintól túlfűtött elmémben. Éreztem a
vér vasas ízét, a fájdalmat a vállamban, és az elvágott nyelvem bénaságát. Éreztem
a remegést a karjaimban, az instabil bizonytalanságot a lábamban.
Repülni könnyű. Egészen könnyű, ha az ember tudja, hogyan
kell. Csak tettrekészség kell hozzá és áldozat. A legnagyobb áldozat, amit
ember meghozhat. Hiszen a papok tévednek, nem a bűn az, ami lehúz a mélybe,
hanem az erkölcs. Hiszel a jóságban és az igazságban? Soha sem fogsz seprűre
szállni és elhagyni ezt a világot. A bűn az, ami értelmet ad és felrepít a
magasba.
Forrongó,
őszi délután volt, igazi vénasszonyok nyara. Kint játszottunk a parkban a
gyerekekkel. Nevetve kergették a magunkkal hozott labdát és semmi se tudta
volna elvenni a jó kedvüket. Aztán hirtelen beborult és csípős hideg szél
sikoltott végig a fák között.