csontjaimat zörgeti a szél
darabjaim, porcról porcra csontról csontra lógnak
madzagon zsinegen
eladtam a lelkem bérbe s tartozom
darabjaim ára,
a lelkem megváltása
füstölgő romokon
mint festett vászon az arcom
a boszorkány kertjében
foszló füst kerítésen
lengnek
zörögnek csontjaim
felaprózva
éles csontfűrésszel darabról darabra
eladom magam
ennyi érték csontjaim ára
maradt
vártam míg a foszló hús lerohadt
és használható porcikáim
füst kerítésen lógnak
eladva egy boszorkánynak
a lelkemért
csere-bere fogadom
többet vissza nem adom
lelkem pislog az üvegben
darabjait nézi a kertben
valaha összetartoztak
árulás történt és elszakadtak
csontjaim zörögnek
régi bút hörögnek
és a lelkem fáradt sóhajjal
lemondott
a boszorkány polcán
büntetésben
új alkut remél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése