Mr. Fox az irodájában ült és a csendben merengve nézett ki
az ablakon. Lábát lazán keresztbe rakta, állát összefűzött ujjain nyugtatta.
Nagyon szerette az éjszakai város látképét. Innen, fentről belátta egész
Manhattant, minden világító pontjával és zajos klubjával együtt.
Mr. Fox klub tulajdonos volt, a rosszabbik fajtából. Vagy a
jobbikból. Mindenki máshogy vélekedett. A klubvezetők szemében ő volt a Végzet
Angyala, aki egy tollvonással eltudja tüntetni az állásukat, míg a szórakozó
ifjúságnak csak egy alaktalan név a bárpult fölött. A fél város az övé, de ez
őt nem érdekelte, amíg tejelt az üzlet, addig elégedett volt.
Most azonban ez nem volt így. - Fordult vissza egy sóhajjal
az asztalához. Az egyik elegánsabb szórakozóhely, nincs jobb szó rá, akadozott.
Nem úgy jött a pénz, ahogy kellett volna. Már hetek óta ezen a problémán
agyalt, és még a megbízott felderítői sem tudtak semmit sem tenni az ügy
érdekében. Mr. Fox azt szerette, ha minden rendben van. Most pedig valami
hibádzott.
Rápillantott az órára és felkapva a zakóját kisietett. A
titkárnője már órák óta elment és ő is csak azért maradt benn, hogy elintézze
ezt az ügyet. Ha kell személyesen. – Gondolta összeszorított szájjal, és
beszállt a liftbe.
Hangos ricsaj és fény áradt az utcára, ahogy kinyitotta a
klub ajtaját. Odabent cigi szag és félhomály fogadta az őrjítő zene mellett.
Mr. Fox nem szerette a klubjait. Nem szerette a hangjait, az italait, a
vendégeit. Nem szerette, hogy személyesen kell foglalkoznia ilyen apróságokkal.
Nem szerette, hogy a legjobban futó vállalkozása a csőd szélén áll. Éppen ezért
megfeszült állkapoccsal rendelt egy dupla wiskey-t a pultnál és próbálta élvezni
a névtelenséget. Az italt szopogatva próbálta felmérni a baj forrását. Nem
látott semmit. A pultosnak állandóan volt rendelése, a tánctér tele van, a zene
nagyon hangos és népszerű számokat adnak. Nem látta a problémát. Pedig Mr.
Foxnak nagyon jó megérzései vannak a problémák természetét illetően. Vagy éppen
a forrásának megtalálására. – Figyelt fel egy fehér hajú, fehér ruhájú férfira,
aki dülöngélve hadonászott a táncparkett közepén és nagyon jól érezte magát.
Mr. Fox ízlésének túl jól is. A férfi körül az emberek elkezdtek elszivárogni
és többen is a kijáratot választották. Körbenézett, de egyik kidobó sem volt a
környéken és úgy látszik a felderítői sem találtak semmi kivetnivalót a férfi
viselkedésében, pedig, amilyen gyorsan megkapta a következő pohár színes
alkoholt, biztos minden este itt van. Mr. Fox ellökte magát a pulttól és
határozott léptekkel a részeg férfihoz ment és megragadta a felkarját.
- Mister, meg kell kérjem, hogy távozzon! – Halk hangja
parancsoláshoz szokott és ezt érezni is lehetett rajta. Nem tűrte, ha ellent
mondanak neki. Azonban ez a fehér ruhás embernek nem tűnt fel, vagy legalábbis
elég alkohol dolgozott a szervezetében, ahhoz, hogy vigyorogva megcsapkodja Mr.
Fox vállát és fesztelenül visszakérdezzen:
- Ugyan miért mennék? Olyan jó a buli! – jelentette ki egy
közveszélyes karmozdulattal és továbbra is vigyorgott. Megbotlott, és ha a
másik keze nem lett volna még mindig Mr. Fox vállán biztos, hogy elesik, így
azonban csak megrántotta a drága öltönyt és Mr. Foxnál, aki eddig szótlanul és
makacsul tűrt, végképp elszakadt a cérna. Határozottan nem szeretett a
klubjaival foglalkozni. Ismét megragadta a férfi karját és a kijárat felé
kezdte húzni, majd rángatni, amikor a férfiben tudatosult, hogy éppen kidobják.
- Mégis mit csináltam? Egyáltalán ki maga, hogy itt csak így
ráncigája az embert!? Engedjen el vagy rendőrt hívok!
Mr. Fox a hűs levegőn szembe fordította magával a tiltakozó
férfit és szikrázó szemekkel sziszegte neki.
- A nevem Mr. Fox és enyém a hely. És te, te vagy az oka,
hogy két hete folyamatosan bevételkiesésem van a város legjobban futó
klubjában. – Mondta és jól megrázta a férfit. Az lustán elvigyorodott és
megvonta vállát.
- Ez van, Vöröske, szokj hozzá!
Mr. Fox sok minden eltűrt, sok mindent végig szenvedett, de
az, hogy a gyerekkorát megkeserítő sárgarépa színű haj átka, pont egy menő klub
koszos hátsókijáratánál, jóval éjfél után, egy részeg rendbontó szájából
csapjon le, azt nem tudta elviselni. Még órákkal később is, miközben tágas
lakásának még tágasabb fürdőszobájában próbálta megmenteni a kedvenc öltönyét,
azon járt az agya, hogy mégis ki volt az a részeg idióta és mégis, hogyan
sikerült idáig jutnia a beszélgetésnek. Az ominózus Vöröskézés után, ugyanis
Mr. Foxnak vörös köd öntötte el az agyát és vicsorogva rázta meg még egyszer a
fehér ruhás férfit.
- Te csak engem ne Vöröskézz le! – A férfi arca a zöld egy
igen érdekes árnyalatát vette fel, aztán még mindig vigyorogva kijelentette:
- Akkor akár le is rókázhatlak. – És ezzel telibe hányta Mr.
Fox kedvenc öltönyét.
Mr. Foxnak tátva maradt a szája és erőtlenül hagyta, hogy a
férfi kiszabadítsa magát a szorításából és eltámolyogjon. Mr. Fox megrázta a
fejét és lassan elindult a kocsija felé. Hazaérve bevette magát a fürdőbe, hogy
tisztességesen meggyászolhassa az elvesztett méltóságát és megpróbálja
megmenteni az öltönyét.
Mr. Fox soha többé nem intézkedett személyesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése