Hannibal

Hazaértem.

Csak ez lüktetett adrenalintól túlfűtött elmémben. Éreztem a vér vasas ízét, a fájdalmat a vállamban, és az elvágott nyelvem bénaságát. Éreztem a remegést a karjaimban, az instabil bizonytalanságot a lábamban.

A boszorkány seprűje

Repülni könnyű. Egészen könnyű, ha az ember tudja, hogyan kell. Csak tettrekészség kell hozzá és áldozat. A legnagyobb áldozat, amit ember meghozhat. Hiszen a papok tévednek, nem a bűn az, ami lehúz a mélybe, hanem az erkölcs. Hiszel a jóságban és az igazságban? Soha sem fogsz seprűre szállni és elhagyni ezt a világot. A bűn az, ami értelmet ad és felrepít a magasba.

Sárguló falevél

Forrongó, őszi délután volt, igazi vénasszonyok nyara. Kint játszottunk a parkban a gyerekekkel. Nevetve kergették a magunkkal hozott labdát és semmi se tudta volna elvenni a jó kedvüket. Aztán hirtelen beborult és csípős hideg szél sikoltott végig a fák között.

Csontjaimat zörgeti a szél

csontjaimat zörgeti a szél

darabjaim, porcról porcra csontról csontra lógnak

madzagon zsinegen

eladtam a lelkem bérbe s tartozom

darabjaim ára,

a lelkem megváltása

lehetne