Letaszíttatás

Ezt a legjobb barátnőmnek írtam amikor ki ment Amerikába, hogy emlékezzen soha sem marad egyedül és mi mindig vigyázunk rá a távolból :)

Számtalan neve volt. Isten, Jahve Az Úr. De az angyalok csak úgy hívták, hogy a Felfoghatatlan. Nem látták soha, nem érezték, nem értették. Csak engedelmeskedtek. Vakon. Kérdések nélkül.

Aztán megteremtetett egy angyal. Fényhozónak hívták, az Értelem megteremtőjének. A Felfoghatatlan teremtménye.

De a Felfoghatatlan hibázott.

- Miért?

Kérdés. Kérdezni tilos volt. Megkérdőjelezni valamit szörnyű bűnnek számított. Még az angyalok között is.

Miért? miért? miért… - Hangzott és visszhangzott a végtelenben.

A Felfoghatatlan csalódott.

- Megkérdőjelezel, s olyan tudást áhítasz, amit nem bírhatsz. Lázadsz, és vezetés nélkül keresel új ösvényt a világban. Száműzlek és letaszítalak a homályba. – Megragadta angyala szárnyát és kitépte tollait. – Nem térhetsz vissza. Új nevet kapsz, Fényhozó, a Bűnök nyelvén. Új neved Lucifer. Büntetésed a Bűnök.

A Fényhozó, új nevén Lucifer összegömbölyödve óvta meztelen testét a hidegtől. Szárnyának csonkja véresen meredt az ég felé. Körötte tollak hevertek, fekete tollak szerteszét.

A távolból egy halovány fénysugár vetült rá. A Menny üzenete.

A lelkében melegség támadt.

Mégse hagyták magára.